Gőzerővel dolgoznak a nagy hedge fund-ok

Mind közül a legjobban, a legnagyobb és a legnevesebb: a Goldman ... és, hogy min?
Természetesen az Obama adminisztrációt masszírozzák minden erejüket (pénzügyi és kapcsolati) latba vetve, nehogy azok tévedésből objektív, mindenkire nézve egyenlő szabályozással rukkoljanak elő.

2010 első félévében a Goldman 2,7 millió dollárt költött lobbi tevékenységre, ez az összeg csak 100.000 USD-vel karcsúbb, mint a teljes 2009-es keret! A legfőbb célpontok a Treasury, a Fehér Ház (ahol fekete a főnök:) és a Commodity Futures Trading Commission voltak.
A pénzügyi szektor egyébként 251 milliót költött lobbira, ez több, mint bármely más érdekcsoport által feláldozott összeg, pedig vannak még tőkeerős szektorok, gondoljunk csak az energetikára, az egészségügyre, vagy a telekomra!
Azt, hogy 2010 milyen fontos év az amerikai törvénykezésben mi sem bizonyítja jobban, mint hogy eddig 1,78 Mrd dollárt szivárogtattak az érdekcsoportok a különböző törvényhozók zsebébe.
Rekord év lesz ez mindenféle szempontból:)

Index szinten minden bull

Tovább tart az emelkedés, lassan pihenő következik, így véleményem szerint rövidre long oldara beszállni már magas kockázatokkal jár. Ahogyan az a charton is látszik, a ferde, emelkedő trendvonalak vonszolása szinte felesleges (de ez index szinten amerikában már megszokott), hiszen a korlátlan pénz és újra virágkorát élő lombard hitelezések hatására mára minden olyan mint volt. Minap olvastam egy elemzést a Goldman jóvoltából, nos szerintük az emelkedési fázis 4 szakaszból áll, mi pedig szerintük (a nagy okosok szerint) a 3., növekedési fázisban járunk. Kérdésem csak az, mi lesz itt az "optimista" című fejezetben ?

Rövid távon is hasonló dolgokat látunk, emelkedés emelkedés hátán. Részvények szintjén is nagyon sok jó chartot láthatunk, ha egy kicsit jobban elmélyedünk az index papírjaiban, sok kitörés, visszateszt nélkül.

A német index vagy lemaradó, vagy pesszimista, erre most nehéz választ adni, de amit kint láthatunk rövid távon, az itt is visszaköszön.

Rövid távon talán annyit látunk, hogy amíg 6000 felett van az index nincsen rövid távon baj, ám alatta aki ebben a távban gondolkodik, érdemes elgondolkodnia a hogyan továbbról.

Ami még nekem hiányzik, az egy nagy emelkedés, ahol már mindenki vesz, hiszen jön a paradicsom. Na, ha ilyen lesz, legyenek bármilyen gyönyörű hírek a világban, én az eladói oldalon leszek, annyi biztos :).

ui: ami a magyar piacon van, na az az igazán érdekes, véleményem szerint a bux hamarosan annyira short, hogy már nehezen fogom vissza magam, hogy ne lépjek ... Röviden ennyi ...

Rekord mélységben vannak a részvény visszavásárlások

Tudom-tudom, olyan ez, mint a tyúk és a tojás esete; hogy azért lesz-e emelkedés, mert elkezdődnek a vállalati részvény visszavásárlások - hiszen az insider-ek jobban "érzik" a piaci aljakat -, vagy azért vannak buyback-ek, mert elkezdődik az emelkedés ... ez nagy kérdés.

Erre az analógiára játszva, akkor most alacsony a valószínűsége egy részvénypiaci rallynak - noha tegnap az eszenpí kitört -, mivel a harmadik negyedévben 61,2%-kal estek a visszavásárlások az előző év azonos időszakához képest (és 79%-kal 2007-hez képest).

Minden esetre érdekes, hogy mindenki über bullish a részvény meg nem kő' nekik:)

Más; a tegnapi elnöki vizitet passzolta a Goldman, a Morgan Stanley és a Citi nagyvezére. Az indokok elég nevetségesek voltak, lekéstük a menetrend szerinti repcsit!!! Na, nem mintha nem hinném el, csak amikor a gyerek a hétvégén a jurodiznibe akar menni, mer' az amerikait már unja, akkor rögtön ott van a prájvit dzset:)

A lényeg, most, hogy az Obama álltal csak Fat Cat-nek nevezett nagy amerikai bankok lerázták magukról az állami béklyót - TARP vissza van fizetve bődületes részvényhigítások árán - és ezért már lehet bónuszt fizetni, most már szarnak az amerikaiak fejére nem jelennek meg az elnöki mítingen.

A jelentési szezonról (ápdétid)

Aki a tegnapi, hasonló című posztban olvasottakat pusztán fikciónak véli, annak itt van némi bizonyíték arra, hogy az amerikai nagy bankok pozitív jelentése borítékolva van.

Az alábbi ábrákon a pénzügyi szektor nagyjait (XLF-pénzügyi szektor gyűjtő ETF, Goldman, JP Morgan, Bank of America, Citi Bank) gyűjtöttem össze, a chartok nem csak az ármozgásokat (sárga), hanem a belső volatilitást (világoskék) is szemléltetik. Jól látható, hogy a befektetők szemben az előző két jelentési szezonnal nem várnak semmilyen meglepetést - sem pozitívat, sem negatívat - a bankszektortól.

Aki kicsit is követi az eseményeket - vagy legalább a blogot:) - annak ez nem meglepő, ennek demonstrálására álljon itt egy rövid részlet a Meglehetősen ironikus című bejegyzésből:

A teljes összeomlást csak a gigantikus méretű kormányzati költekezések – garanciák, bankmentések, ösztönző csomagok - hárították (odázták???) el, amik hatalmas terhet rónak az adófizetőkre. Tény, hogy a bankoknak soha nem volt még ilyen könnyű dolguk, hiszen a jegybankok monetáris politikájának lazítása, illetve a kormányok által vállalt garanciák (első sorban a kötvénykibocsátásoknál) hatalmas ingyen likviditást biztosítanak a pénzügyi szektornak, amiből ők szabadon garázdálkodhatnak. A jegybanktól nevetségesen olcsón kapott pénz busás hozamot termelt a részvénypiacon nem is beszélve a kötvénypiacról.

Azok a bankok, akik a jelenleg a hitelezés felpörgetésén fáradoznak minden bizonnyal a lúzerek táborába tartoznak, hiszen az ő magasabb kockázatuk alacsonyabb margin-nal párosul, míg a befektetési bankok, akik már a meglévő (értékpapírosított) hitellel kereskednek – hasonló finanszírozási kondíciókkal, mint hitelező társaik – sokkal nagyobb profitot realizálnak. Más szóval; a meglévő pénz átforgatásával keresnek még több pénzt.

A jelentési szezonról

Ugye azt senki sem várja, hogy a jelentési szezonban valaki is rosszat jelent, aki ilyenre vetemedne, az most írja le százszor, hogy "Többet nem leszek szkeptikus az amerikai tőzsdei társaságok prosperitásával kapcsolatban".

Az elmúlt időszak alacsony forgalmait firtatva többen próbálkoztak azzal érvelni, hogy a befektetők a partvonalon várnak a jó belépési lehetőségre, de ez megbukott (lásd a Lassan, de biztosan című bejegyzést).

Lassan a píí fanatikusok is kezdik belátni, hogy az adott alacsony nyereség mellett, és a válság elmélyülése előtti szinteken lévő részvényárfolyamok mellett a piacot már nem lehet olcsónak nevezni és belépésre szólítani fel boldog-boldogtalan.

Az alábbi ábra az S&P 500 cégeinek P/E arányát mutatja az operatív profit és a jelentett profit arányában ... még az operatív szinthez mért, közel 30-as píí is pofátlanul nagyon magas.

A jelentési szezon szempontjából külön állatfaj a bankoké, ezen belül is kiemelendő a csúcsragadozó, aki a világ legmagasabb tőkeáttételével és kockázat vállalásával keresi nap, mint nap betegre magát, hogy ki is ő ... nos nyilván sokan kitalálták már, hogy a Goldmanról van szó:)

A fent említett tőkeáttételen és kockázat vállaláson kívül elengedhetetlen még a kormányzati asszisztencia az ilyen "prudensen" működő pénzintézetek sikeréhez, hogy mi lehet az amerikai törvényhozás szűklátókörűségének az oka, csak találgathatjuk, minden esetre tippem az lenne.

A következő kis diagram a Goldman legfontosabb ismérveit gyúrta össze egyetlen táblázatba, úgy, mint tőkeáttétel, trading eredmény és derivatív kitettség.

Meglehetősen ironikus

A befektetési bankok, akik gyakorlatilag a jelenlegi válság legfőbb előidézői egyben a legnagyobb nyertesei is a dolognak, hiszen újra nő a profit és vele együtt a bónusz is a kockázatot pedig az adófizetők vállalják. Néhány évvel ezelőtt a befektetési bankok gazdagságuk alapjait ügyfeleik pénzével teremtették meg, majd amikor ez a (pénz)forrás apadni kezdett, következtek a részvényeseik, most hogy ezt is kivégezték egy ennél sokkal nagyobb mézes bödönhöz jutottak; az adófizetők pénzéhez.
A kaszinó újra nyitva áll és sok befektetési bank meg is ragadta az alkalmat még nagyobb kockázatot vállalva a volatilis piacon a még nagyobb profit érdekében … újra az a magatartás lett a nyerő, ami a II. Világháború óta nem látott válságba taszította a globális gazdaságot.
A teljes összeomlást csak a gigantikus méretű kormányzati költekezések – garanciák, bankmentések, ösztönző csomagok - hárították (odázták???) el, amik hatalmas terhet rónak az adófizetőkre. Tény, hogy a bankoknak soha nem volt még ilyen könnyű dolguk, hiszen a jegybankok monetáris politikájának lazítása, illetve a kormányok által vállalt garanciák (első sorban a kötvénykibocsátásoknál) hatalmas ingyen likviditást biztosítanak a pénzügyi szektornak, amiből ők szabadon garázdálkodhatnak. A jegybanktól nevetségesen olcsón kapott pénz busás hozamot termelt a részvénypiacon nem is beszélve a kötvénypiacról.
A legnagyobb nyertes kétség kívül a Goldman Sachs, aki a sajátszámlás kereskedéssel majdnem duplázott az előző évhez képest, tette mindezt úgy, hogy a vállalt kockázat (VAR) jóval a normális felett volt és elérte a 245 millió dollárt egy kereskedési napra vetítve. Csak mellékesen érdemes megjegyezni, hogy a Goldman tavaly „lefokozta” magát szimpla kereskedelmi bankká, hogy részesülhessen a kormányzati segélyből.
A legijesztőbb mégis inkább az, hogy a klasszikus banki funkcióval, mint például a hitelezéssel esze ágában sincs egyetlen banknak sem foglalkozni. Az ok is elég kézenfekvő; a kockázatok sokszor magasabbak a hitelezési szegmensben, míg a besöpörhető profit alacsonyabb. Mivel a bankok nem hiteleznek – hiszen senki sem kényszerít(het)i őket erre – így a gazdasági szereplők kénytelenek a kötvénykibocsátás eszközéhez nyúlni, ha pluszforráshoz akarnak jutni. Ezért aztán nem csoda, hogy a kötvénykibocsátás lett a befektetési bankok – kockázatmentes - aranytojást tojó tyúkja. A kibocsátások száma megsokszorozódott az év első felében és csak Európában 318 milliárd eurónyi kötvényt bocsátottak ki a vállalatok, így a kötvénypiac ismét felpörgött a ’80-as években tapasztalt szintre, ami növekvő keresletet és volatilitást hozott a piacra – ami a pénzcsinálás két elengedhetetlen összetevője.
Azok a bankok, akik a jelenleg a hitelezés felpörgetésén fáradoznak minden bizonnyal a lúzerek táborába tartoznak, hiszen az ő magasabb kockázatuk alacsonyabb margin-nal párosul, míg a befektetési bankok, akik már a meglévő (értékpapírosított) hitellel kereskednek – hasonló finanszírozási kondíciókkal, mint hitelező társaik – sokkal nagyobb profitot realizálnak. Más szóval; a meglévő pénz átforgatásával keresnek még több pénzt.
És itt elérkeztünk a jelenlegi válság egy sarkalatos pontjához; a szabályzáshoz, mivel a fent említett derivatív instrumentumok kereskedése többnyire gyengén szabályozott OTC piacokon történik. A CDS szülőatyja, a JP Morgan például rekord mértékű második negyedéves eredményről számolt be és 81 trillió dolláros kitettségével még mindig a legnagyobb szereplőnek számít a piacon. Ezért is érthető Jamie Dimon (JP Morgan CEO-ja) agresszív kirohanása a washington-i törekvések ellen, amelyek a derivatív piacok megregulázására irányultak.
De említhetnénk a CDO-kat is, amik időzített bombának lettek titulálva a válság kirobbanásakor, most a Morgan Stanley mintha mi sem történt volna leminősített CDO-kat pakol új instrumentumokba, amelyek nagy valószínűséggel – ismerve a múltbeli történéseket - AAA minősítést kapnak majd a Moody’s-tól.
Csak pár hónap telt el azóta, amikor is a wall street legnagyobbjainak CEO-i szemlesütve hallgatták egy kongresszusi meghallgatáson, amint a politikusok lehordják őket a sárga földig. Nagyot változott azóta a világ, a bankárok önbizalma visszatért és most már megerősödve szegülnek ellen a kormányzat reorganizációs és regularizációs törekvéseinek. Szándékaikat nem is rejtik véka alá, a JP Morgan és Goldman vezetésével egy lobby csoport alakult (CDS Dealers Consortium), amelynek nem titkolt célja, hogy szembe menjen Washington azon irányú törekvéseivel, amelyek a CDS piacot transzparensebbé és szabályozottabbá tennék.

Jelenleg egy új elit van kialakulóban a befektetési bankok piacán, egyfajta globális – 5,6 szereplőből álló – oligopólium. A befektetési szegmensben tapasztalható verseny gyengesége miatt a talpon maradt bankok történelmi lehetőséget kaptak – és úgy néz ki, hogy élnek is vele.

Forrás: Der Spiegel

A Goldman jelentés utózöngéi

A Goldman a mesés jelentéséből egy valamit azért kifelejtett, mégpedig azt, hogy tavaly júniusban 3 Mrd dollárnyi hitel facilitást nyújtott a CIT Group-nak, ami most a csőd szélére került, miután az amerikai betétbiztosítási alap kirántotta alóla a szőnyeget, megtagadva a további garanciát a cég által kibocsátott kötvényekre.

Ma a Bloomberg megkeresésére úgy reagált az óriásbank szóvivője, hogy nincs számottevő kitettségük a CIT felé, mivel a 2008-ban nyújtott hitelt részben bebiztosították, részben lefedezték. Egyes források szerint ez a lefedezés nem más, mint a hitel felének, közel 1,5 milliárd dollárnak a veszteségként történő leírása:)

Érdekességként megemlíthető (így a jelentési szezon elején), hogy a Goldman-hoz hasonlóan a Wells Fargo is megszánta tavaly a CIT-t 500 millió erejéig és a WFC szóvivője is meglehetősen lekicsinylően nyilatkozik a kitettséggel kapcsolatban.

Vajon újabb nyulat húz elő a Goldman a kalapjából? (2.)

Pár érdekes adalék a tegnapi cikkhez:

- részvényjegyzésből származó árbevétel: 736 millió USD (48 millió volt az előző negyedévben),

- trading árbevétel: 9,322 Mrd szemben az első negyedéves 5,706 Mrd-vel,

- ICBC által hozzáadott eredmény 948 millió vs 151 a q1-ből,

- és nem utolsó sorban a VAR mutató (lásd tegnapi cikk), ami 245 millióra - új csúcsra - emelkedett.

Dolgozói kompenzációra 6,65 Mrd-ot szánt a cég a második negyedévben. A nettó árbevétel arányos kompenzációs ráta 49% az idei első félévben. Ha ezt a 6,65 milliárdot tovább boncolgatjuk, akkor azt kapjuk, hogy az első negyedévben hasonló célokra félretett 4,712 Mrd USD-vel együtt évesítve ez 22,7 milliárd dollárt tesz ki, ami 772.925 zöldhasút jelent kopoltyúnként (jelenleg 29.400 ember dolgozika a bankóriásnál).

Forrás: Zerohedge

Vajon újabb nyulat húz elő a Goldman a kalapjából?

Sokak szerint igen!

Az első negyedéves impozáns 1,66 Mrd dolláros eredményét 2 milliárd körüli eredménnyel fejelheti meg a krízis miatt befektetési bankból holdinggá alakult cég, amiből a Goldman nagyvonalúan osztogat a dolgozóinak is. Elemzők szerint sikerült elegendő forrást félre tenni a közel 18 Mrd dollárnyi kompenzáció kifizetésére, amiből közel 28.000 alkalmazott fog részesülni megközelítőleg 600.000 USD értékben.
Tény, hogy szemben a többi nagy amerikai bankkal, a Goldman-nak csak egy veszteséges negyedéve volt, tavaly ősszel (2,12 Mrd USD), ezért aztán némiképp érthető, hogy miért száguldott idén a részvény árfolyama 68%-ot.
Nem csináltak mást csak, amit szoktak; felvállalták a versenytársak által nem vállalható kockázatokat is. Belevettek a volatilis devizákba, tradeltek olajjal és benne voltak az emelkedő részvényekben is. A Goldman a válságot saját hasznára fordította, míg a többi nagyot pórázon tartotta az állami pénz, addig ő nagyot kaszált a volatilitáson.
Amíg mások félénken álltak a piacokhoz, addig a bankholding kész volt akár extra kockázatokat vállalni. A kockázatvállalás egyik gyakran használt mérőszáma a VAR (Value At Risk), ami megmutatja, hogy mennyit bukik a cég egy átlagos napon, nos a Goldman-nál ez a mérőszám idén 20%-kal emelkedett.
A bank CEO-ja Lloyd C. Blankfein a jelenlegi krízist nagy megaláztatásnak tartja, amiből a bankja hamar ki fog lábalni, figyelemre méltó sebességgel.

Holnap kiderül:)

Forrás:New York Times

Manipuláció?

Felmerült a gyanú, hogy a Goldman Sachs dollár milliókat bukott amiatt, hogy egy volt dolgozója ellopta a Goldman kereskedési software-nek kódjait és azt saját célokra használta fel, kárt téve ezzel volt munkáltatójának és az egész amerikai részvény piacnak.
Sergey Aleynikov, a 39 éves ex-Goldman programozót gyanúsítják mindezzel, ezért július 3-án letartóztatták a newark-i repülőtéren. Aleynikov amerikai-orosz kettősállampolgár, aki 2007-ig állt a bank alkalmazásában.
Joseph Facciponti államügyész szerint Aleynikov veszélyeztette az amerikai piacokat és a Goldman-nek is kárt okozott, ha a kódokat egy harmadik félnek továbbadta. A bank természetesen a piacok miatt „aggódott”, amikor hangsúlyozta, hogy a kódok rossz kezekbe kerülve unfair módon befolyásolhatták a kereskedést.

Egy kicsit elkanyarodva a témától a kereskedési software-ek irányába, említésre méltó, hogy a tavalyi utolsó negyedévben a kereskedés 28%-át bonyolították automatizált trading software-ek, amelyek meghatározott algoritmusok alapján alakítanak ki ún. rapid-fire kereskedési stratégiákat. Az NYSE Euronext felmérése alapján tavaly 17%-kal nőtt az így bonyolított kereskedések száma, ami háromszor akkora, mint az egyéni befektetők által generált forgalom.
Tény, hogy a Goldman első negyedéves, az automatizált részvénykereskedésen elért árbevétele 2 Mrd USD volt, ami lényegesen felülmúlja a versenytársak teljesítményét (Morgan Stanley: 900 millió, JPM: 1,8 Mrd, Citi: 1,9 Mrd) és ez az iszonyú szám 20%-kal kevesebb, mint 2008-ban volt.

Aleynikov ügyvédje minden esetre azt állítja, hogy a Goldman tudtával töltötte le ügyfele a programokat a saját lap-topjára, továbbá az ügyvéd szerint abszurd az a feltevés miszerint Aleynikov továbbjátszotta volna valaki(k)nek a programot. Továbbá így folytatta, ha a Goldman képtelen megvédeni a saját belső információit – amik ráadásul az egész amerikai piacra hatással vannak -, akkor miként kívánnak kivédeni egy súlyosabb külső (informatikai, egyéb) támadást, ami az automatizált software-ek ellen irányul.
Larry Tabb a TABB Group alapítója szerint a legfőbb probléma az, hogy aki megszerezte ezeket a kódokat, az hozzájutott ahhoz a metódushoz, ami dollár milliárdokat hoz évente a Goldman konyhájára. Az olyan szofisztikált market maker-ek, mint amilyen a Goldman is, nem elhanyagolható mennyiségű pénzt öltek bele olyan automatizált kereskedési rendszerekbe, amelyek rendkívüli sebességgel kereskednek és hamar felismerik, hogy az adott piaci környezethez milyen stratégia passzol.
Tehát aki megkaparintotta a kódot, egyrészt gyorsabbá és hatékonyabbá teheti a programot és ezzel jelentős összeget happolhat el a Goldman elől, másrészt analizálhatja a software-t és hozzájuthat az amerikai bankóriás döntési mechanizmusához, így jóval az előtt léphet.

… és itt jön a képbe a másik orosz, Misha Malyshev, aki korábban a Citadel-nél volt trader és társtulajdonosa a magát amolyan formális – sem befektetéssel, sem kereskedéssel nem foglalkozó - cégnek definiáló Teza Group LLC-nek. Mielőtt Malyshev idén februárban kilépett a Citadel-ból, ott a nagy sebességű trading software részlegen tevékenykedett. Minden esetre az FBI már vizsgálódik a cég körül …

Egyenlőre, tehát megy a huzavona, hogy letöltötte-e az orosz matematikus a programot, vagy sem, bár egyes források szerint egy okos telefonnal ez nem telik többe, mint tíz perc, ehhez érdekes adalék, hogy Aleynikov előző munkahelye az ITD Corp.-nál volt, ahol ő volt a csoportvezetője a routing rendszerek fejlesztőinek:)

Hááááááááát, ki tudja?

Valami haszna azért van a történteknek; mégpedig a nagy brókerházak szempontjából, ez ugyanis egy intő jel a jövőre nézve, hogy miként kezeljék a legféltettebb titkaikat!

Forrás: Bloomberg

Rekord bónusz a Goldman-nál!!!

A Goldman Sachs - a cég 140 éves fennállása alatt - soha nem látott mértékű bónusz kifizetésére készül. A londoni dolgozókat a múlt héten tájékoztatták arról, hogy rekord mértékű bónusz várható, ha az ígéretes első félév után sikerül összehozni a cég történetének legeredményesebb üzleti évét.
A cég az első negyedéves 1.2 Mrd GBP-os nyereségének a felét tette félre a dolgozói jutalmakra! Úgy tudni, hogy a tavalyi évben a Goldman 973 dolgozójánk 1 millió USD-t(vagy többet) juttatott bónuszként, idén a 28.000 alkalmazott - beleértve az 5.400 londoni állományt is - többsége részesül majd az extra kifizetésekből.

Rekord bónuszt osztani a recesszióban ... ez azért elég meredek:)