Bankcsődök

Úgy látszik, hogy ma nem tudok leakadni erről a témáról:)
A hétvégi hasalókkal együtt eddig 77 bank zárta be a kapuit az idei év szűk nyolc hónapja alatt.

Úgy gondolom, hogy a chart magáért beszél; begyorsuló ütemű bankcsődök, ami napjainkra elérte az 5 bank/hét sebességet. Ha ez ilyen ütemben folytatódik, akkor év végére elérhetjük a 150 bankcsődöt is!
Csak remélni tudom, hogy nem érjük el az 1921 és 1929 között tapasztalt 600 bank/év mutatóval "büszkélkedő" csődhullámot.

23,7 trillió

Ennyibe fog fájni az amerikai adófizetőknek a kormány ösztönző csomagja és a nagy pénzügyi cégek megmentése.
A Treasury eddig 700 milliárdot tolt bele a bankszektorba, hogy talpra állítsa a szereplőket, ez tágabb értelemben véve a 6,8 trillió dolláros, a pénzügyi rendszert támogatni hivatott csomag része.
A TARP néven elhíresült és soha nem látott méretű és komplexitású mentőcsomag mintegy 7,4 trilliót tesz ki. A következő főbb költségcsoport; a FDIC (betétbiztosítási alap), ami 2,3 trillió dollár terhet jelent a költségvetésnek, és végül, de nem utolsó sorban a Fannie és a Freddie feltőkésítésére is kiköhögött 7,2 trilliót az amerikai kincstár!
Egy széleskörű felmérés szerint, amelyben 360, a TARP-ból részesült bankot kérdeztek meg, a válaszadó pénzintézetek 83%-a nyilatkozott úgy, hogy a kapott forrást a hitelezés újra indítására használták fel, 43%-uk használta biztonsági tartalékként és 31% használta fel új befektetések eszközlésére.

Ez azért megnyugtató, ha igaz:)

Egy újabb bukás van kilátásban!

Úgy néz ki, hogy a Federal Deposit Insurance Corp. (FDIC) nem kívánja tovább saját garanciájával támogatni a CIT Group kötvénykibocsátásait.
A majd száz éves pénzintézet közel 950.000 hitelkihelyezéssel az egyik meghatározó szereplője a piacnak.

A bank az előző 8 negyedév alatt közel 3 Mrd USD veszteséget halmozott fel, amit tovább súlyosbít, hogy közel 10 milliárdnyi hitele fut ki a jövő évben. Valószínűleg ez motiválta az amerikai kormányt, amikor tavaly decemberben 2,33 Mrd dollárt juttatott a banknak gyorssegélyként, majd az FDIC 274 milliárdnyi kötvénykibocsátás mögé állt oda garantőrként – ismét egy négybetűs program – a TLGP (Temporary Liquidity Guarantee Program) keretén belül.
Az FDIC a visszalépését azzal indokolta, hogy a bank hiteleinek minősége rohamosan romlik. A new york-i székhelyű CIT azonban továbbra is bízik a kormány jóindulatában és, hogy jobb színben tüntesse fel magát akár eszközöket is hajlandó eltranszferálni más bankokba, ezzel is javítva hitelállományának minőségét.
Egyes magukat megnevezni nem kívánó, de a témában jártas szakértők úgy vélekednek, hogy ha egy pénzügyi szolgáltató bedőlése nem okoz rendszerszintű kockázatot, akkor az FDIC elsőként azt mérlegeli, hogy mekkora kockázatot jelent neki (az adófizetőnek) egy esetleges garancia nyújtása.
A TLGP nélkül a bank legfeljebb jövő áprilisig húzza, akkor jár le ugyanis az első része - mintegy 2,1 MRD USD hitele – a 10 milliárdnyi kötelezettségének.

Egy újabb bukó:(

Mint a Mátyás királyos mesében ...

... hozzá is nyúltunk, meg nem is:)

A legtöbb kritikus szerint csalódást keltő Obama terve a pénzügyi rendszer szabályozásának újragondolásáról, szigorításáról.

A legfőbb hibák a következők:

1. Nincsenek nagy változások a hitelminősítők háza táján.
Nem ők az egyedüli hunyók a most kialakult válságban, de nem elhanyagolható szerepük van annak elmélyülésében, a junk papírok AAA besorolásának fenntartásával.
Megoldásként szolgálhat erre a problémára a hitelminősítő triumvirátus egyeduralmának megszűntetése és a verseny feltételeinek megteremtése ezen a piacon is, illetve a Pay For Play struktúra felszámolása, azaz ne az fizesse a hitelminősítők tiszteletdíját akit/akinek papírjait minősítik.

2. A derivatív instrumentumokat normális pénzügyi termékekké kell átalakítani.
Ezzel kapcsolatban az Obama csapat tett ugyan pár apró lépést, de nem mentek elég messzire. El kell érni, hogy a derivatív instrumentumokkal úgy lehessen kereskedni, mint a részvényekkel, vagy opciókkal. Transzparens módon, csak tőzsdén lehessen velük kereskedni.

3. Ha túl nagyok, hogy elbukjanak, tegyük őket kisebbé.
Jelenleg az USA-ban a betétek 65%-a felett csupán egy maroknyi – többé-kevésbé stabil - bank diszponál. A maradék 35% közel 7000 kis és regionális banknál vannak elhelyezve, amelyek stabilak, likvidek és fizetőképesek.
Hatékonyabb lenne a nagy bankokat feldarabolni és limitálni az egy banknál lévő betétek összegét a teljes betétállományhoz viszonyítva (pl. maximum 2-5%).

4. A FED annak ellenére kap további felügyeleti jogokat, hogy a krízis kialakulásában is vastagon benne volt.
Ehelyett a FED-nek csak a monetáris politikára kéne összpontosítania és a felügyeleti szerepet át kéne adnia az FDIC-nek.

5. A tőkeáttételt vissza kéne szorítani a 2004 előtti szintekre.
A SEC 2004-ben engedélyezte az öt legnagyobb amerikai banknak a korábbi 12-szeres tőkeáttételi szint áthágását is. Kezdésként minden bankot vissza kéne szorítani a 12-es szintre, illetve ez alá.

6. Vissza kell állítani a Glass-Steagall törvényt.
1934-ben az amerikai törvényhozók ezzel a törvénnyel különítették el a befektetési bankokat a kereskedelmi bankoktól. Attól fogva a befektetési bankok foglalkoznak az értékpapírokkal - a részvényekkel és kötvényekkel -, a kereskedelmi bankok pedig, betéteket gyűjtenek és kölcsönöket folyósítanak.
Tehát ismét el kéne különíteni a kockázatosabb befektetési bankokat a szövetségileg biztosított betétgyűjtő intézményektől.

Itt az ideje, hogy feláldozzák végre a szent tehenet a transzparencia, a stabilitás és a szolvencia oltárán:)