A következő címkéjű bejegyzések mutatása: PIMCO. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: PIMCO. Összes bejegyzés megjelenítése

19 augusztus 2009

Dollár

Noha számos, nagyhírű elemző megírta már, hogy a dollár menekülő deviza státusza elég törékeny, mégis sokan csak legyintenek erre és csak egy fellángoló újabb bolondos hóbortnak tartják.
Legutóbb a Pimco – aki a világ legnagyobb kötvényalapját menedzseli nem kevés állami hátszéllel - csatlakozott a dollár szkeptikusok táborához. Curtis A. Mewbourne - a cég portfolió menedzsere - szerint a zöldhasú elveszíti menekülő deviza státuszát és a jelenlegi dollárerősödést a portfolió átsúlyozására/diverifikálására használná ki a szakember.
Nem meglepő módon a Pimco az ázsiai devizákat preferálja az amerikai fizetőeszközzel szemben. Teszi mindezt azért, mert a Fed masszív pénznyomdája erőteljesen erodálta a dollár erejét, ami Kínát a jegybanki devizatartalékok átsúlyozására készteti, ebből profitálhatnak az ázsiai és egyéb feltörekvő devizák is.
Az eurót az EU politikai gyengesége, míg a jent a szigetország bemattolt gazdasága akadályozza meg abban, hogy menekülő devizává váljék.
A következő ábra a Deutsche Bank Asia Dollar Index, amely 4 fejlődő ázsiai ország devizáját tartalmazza – koreai won (KRW), indiai rúpia (INR), szingapúri dollár (SGD) és taiwan-i dollár(TWD) - egyenlő súlyozásban a dollárral szemben és az EURUSD páros árfolyam alakulását szemlélteti. A figyelmes szemlélő rögtön észre is veszi, hogy meglehetősen nagy a korreláció két változó között.


Apropó EURUSD, van egy-két érdekes (vagy csak általam annak titulált) chart, amit megosztanék a kedves olvasókkal. Itt van mindjárt az első, amely mintegy 10 évet ölel át és ezen jól látható, hogy a tavalyi para miatt kihullott a trendből a páros, de erőteljesen törekszik oda vissza:)


Már az előző hetes bontású chart-ból is kitűnik, hogy a nyár iránytalanul (hosszabb távon szemlélve az eseményeket) telt, mert a páros beszorult a középtávú trend 38,2-es és 50–es Fibonacci szintjei közé, ami egy relatíve tág (500 pip), így jól kereskedhető zóna.


Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az euró/dollár kereszt vár valamire és talán éppen a fent leírtak hozhatják majd meg a várva várt át(ki)törést.
Hajrá:)

22 június 2009

Bill Gross mostanában nagyon boldog ...

... ami nem is csoda, hiszen az általa menedzselt alap a PIMCO – amely egyébként az Allianz tulajdona - a Geithner féle PPIP terv egyik fő letéteményese. A programban részt vevő alapkezelők kb. 500 millió dollárt terveznek begyűjteni az ügyfelektől, amit a Treasury az adófizetők dollárjaival egészít ki. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a PIMCO, és az amerikai kincstár egy hozzávetőlegesen 1 Mrd USD alaptőkéjű alapot fog közösen birtokolni, aminek semmi más küldetése nincs, mint az agyonvágott jelzálog kötvényeket kivásárolni a nagy bankok könyveiből (ez kb. 1 trillió dollárt tesz ki), hogy azok ismét hitelezhessenek.
A kormány nagylelkűsége azonban nem áll meg itt, az alap hozzájuthat majd alacsony kamatozású forrásokhoz, mind a FED-től, mind a Treasury-től. A Credit Suisse First Boston becslése szerint az így felvett hitel elérheti az alap eredeti alaptőkéjének a négyszeresét, azaz a 4 Mrd USD-t (ha az 500 milliót sikerül az ügyfeleiktől összeszedni).
A tervek szerint a PIMCO a bankok jelzálog fedezetű értékpapírjait, amelyek közül nem egy 14% körüli kamatot fizet, ami nem túl sok figyelembe véve a 70%-os bedőlési arányt.
Mr. Gross szerint ez még így is nagyon jó üzlet, mivel az elhanyagolható mértékű hitelezési költségeket leszámítva még így is nyer 5%-ot a bolton a PIMCO-Treasury páros.
Ez éves szinten 250 millió USD jelent, azaz 125 milliót az alap szemszögéből nézve, ami 25%-os sajáttőke arányos megtérülés. De – és itt jön az, amiért Bill Gross különösen boldog -, ha a dolgok kedvezőtlenebbre fordulnak a kormány jótáll valamennyi adósságért.
Az alacsony kamatozású hitellehetőség és a kormányzati garancia, mindenesetre a banki eszközök felülárazását indikálják.
Mr. Gross szerint ez "win-win-win" ügylet, azaz ezzel mindenki jól jár, aki ebben részt vesz; a bankok, az alapok és az adófizetők, a fenti leosztást nézve szerintem inkább "win-win-lose":)
Forrás: Calculated Risk