Elhalasztják az IPO-t

A GM (Give More:) jelenlegi nagyvezére, Ed Whitacre csütörtökön benyögte, hogy ő bizony lelép, úgyhogy ne nagyon számítsanak rá az IPO levezénylésében. A GM rögtön elő is rántott egy újabb nyulat a kalapból, aki nem más, mint Dan Akerson, ő viszont nem érkezett túlzottan jó ajánlólevéllel, ugyanis 2002-ben már csődbe vitt, egy addig jól prosperáló céget.
Az új időpont október vége, november eleje, addigra Obamáék "valahogy" javítani akarnak a befektetői hangulaton, hogy a minden idők legnagyobb nyilvános kibocsátásaként aposztrofált GM jegyzés sikeres legyen. A részvényvásárlásra vetemedőkkel, egyébként nem túl bőkezű a cég, a több száz oldalas prospektusban sehol egy ársáv, vagy egy kibocsátási mennyiség. A minden áron sikerre törekvő Obama adminisztráció motivációja világos; be akarják bizonyítani, hogy lám' nem folyt el hiába az adófizetők pénzéből 50 milliárdnyi a haldokló mamutcégre.
A Reuters szerint a GM-nek sikerült összekalapoznia 5 milliárdot 10 amerikai nagybanktól (nem gondoltam volna, hogy ennyi túlélte:) és ezzel elhárult az utolsó akadály is az IPO elől.
Mit mondhatnék erre? Hajrá!

Mint a Mátyás királyos mesében ...

... hozzá is nyúltunk, meg nem is:)

A legtöbb kritikus szerint csalódást keltő Obama terve a pénzügyi rendszer szabályozásának újragondolásáról, szigorításáról.

A legfőbb hibák a következők:

1. Nincsenek nagy változások a hitelminősítők háza táján.
Nem ők az egyedüli hunyók a most kialakult válságban, de nem elhanyagolható szerepük van annak elmélyülésében, a junk papírok AAA besorolásának fenntartásával.
Megoldásként szolgálhat erre a problémára a hitelminősítő triumvirátus egyeduralmának megszűntetése és a verseny feltételeinek megteremtése ezen a piacon is, illetve a Pay For Play struktúra felszámolása, azaz ne az fizesse a hitelminősítők tiszteletdíját akit/akinek papírjait minősítik.

2. A derivatív instrumentumokat normális pénzügyi termékekké kell átalakítani.
Ezzel kapcsolatban az Obama csapat tett ugyan pár apró lépést, de nem mentek elég messzire. El kell érni, hogy a derivatív instrumentumokkal úgy lehessen kereskedni, mint a részvényekkel, vagy opciókkal. Transzparens módon, csak tőzsdén lehessen velük kereskedni.

3. Ha túl nagyok, hogy elbukjanak, tegyük őket kisebbé.
Jelenleg az USA-ban a betétek 65%-a felett csupán egy maroknyi – többé-kevésbé stabil - bank diszponál. A maradék 35% közel 7000 kis és regionális banknál vannak elhelyezve, amelyek stabilak, likvidek és fizetőképesek.
Hatékonyabb lenne a nagy bankokat feldarabolni és limitálni az egy banknál lévő betétek összegét a teljes betétállományhoz viszonyítva (pl. maximum 2-5%).

4. A FED annak ellenére kap további felügyeleti jogokat, hogy a krízis kialakulásában is vastagon benne volt.
Ehelyett a FED-nek csak a monetáris politikára kéne összpontosítania és a felügyeleti szerepet át kéne adnia az FDIC-nek.

5. A tőkeáttételt vissza kéne szorítani a 2004 előtti szintekre.
A SEC 2004-ben engedélyezte az öt legnagyobb amerikai banknak a korábbi 12-szeres tőkeáttételi szint áthágását is. Kezdésként minden bankot vissza kéne szorítani a 12-es szintre, illetve ez alá.

6. Vissza kell állítani a Glass-Steagall törvényt.
1934-ben az amerikai törvényhozók ezzel a törvénnyel különítették el a befektetési bankokat a kereskedelmi bankoktól. Attól fogva a befektetési bankok foglalkoznak az értékpapírokkal - a részvényekkel és kötvényekkel -, a kereskedelmi bankok pedig, betéteket gyűjtenek és kölcsönöket folyósítanak.
Tehát ismét el kéne különíteni a kockázatosabb befektetési bankokat a szövetségileg biztosított betétgyűjtő intézményektől.

Itt az ideje, hogy feláldozzák végre a szent tehenet a transzparencia, a stabilitás és a szolvencia oltárán:)