Megint az állampapírok mutatták az irányt

Nem ez az első eset a világtörténelem során, amikor a túlvett piacok magas állampapír hozammal párosultak – ami ugye hosszú távon nem fenn tartható (lásd Divergencia című poszt augusztus 28-áról) – és a befektetők érezve a közelgő vihart elkezdték befektetéseiket kivonni a részvénypiacokról és átforgatták treasury bond-okba, lenyomva azok hozamát.

A tíz éves amerikai állampapírhozamot leképező index a TNX már pár napja áttörte az elsődleges trendvonalat és csak a soron következő Fibonacci szint tartotta … egészen tegnapig. A nagy részvénypiaci öntés meghozta a vevőket, akik egészen 31,94 bázispontig lenyomták a hozamot. A következő mérföldkő az index életében a 31,24-nél lévő 200 napos mozgóátlag áttörése lenne, amivel könnyen ismét 3% alatti hozamoknál találhatja magát a TNX.

Lassan, de biztosan

Eléri a réz árfolyama az elsődleges trendvonalat is, miután minden probléma nélkül abszolválta a minor trend át(le)törését. A trendcsatorna, amelyben bő fél éve mozog, lassan kezd szűkké válni és, ha sikerül a 260-as szint alá kerülni, akkor elmondhatjuk, hogy a középtávú emelkedő trendnek lőttek.

A réz, ami a világ ipari termelésének indikátora és mintegy bizalmi indexként mutatja a globális kibocsátás növekedésébe vetett hitet, letört, de a többi makrót nézve nem ennyire tiszta a kép.

A 2009 júniusában tetőző és, azóta folyamatosan apadó amerikai pénzkínálattal (M2 – zölddel) talán a 10 éves amerikai állampapírok átlaghozamát szemléltető index, a TNX (pirossal) tudott leginkább együtt mozogni a kettejük között fennálló szoros kapcsolat miatt (FED vásárlások).
Most, hogy a világot ismét megcsapta a parahangulat szele, plusz a csökkenő ütemű (vagy talán meg is álló) monetáris expanzió együttesen űzte a kockázatkerülő befektetőket a biztonságosabb eszközök felé. A Quantitative Easing visszafogása miatt erősödő dollár pedig hazavágta az amúgy is légvárra épülő ipari fém árakat, mint amilyen a réz is (fehérrel).
A kérdés csak az, hogy a részvénypiacok vajon mikor veszik észre ezt a világban folyó kijózanodási folyamatot, avagy mennyire szalad előre az S&P (kékkel) a makrókhoz képest 1, 5, 10 évvel???
A pénzpiaci alapok eszközeinek apadása minden esetre egy jó indikátor erre. Az alábbi charton a Money Market Funds Assets Index látható, ami lassan a válság előtti szintekre tér vissza és jól mutatja (illetve lerombolja a mítoszt), hogy egyáltalán nem várakoznak az amerikai bankok nyakig cash-ben a partvonalon, sokkal inkább vonják ki eszközeiket a pénzpiaci alapokból és mozgósítják őket a sajátszámlás részlegeik javára.

TNX

Megy a box az amerikai államkötvények piacán is.

Ahogy csökken a FED tarsolyában lapuló, trezsöri bondokra elkölthető pénz, úgy nő a hozama a tíz éves államkötvényeknek.

Az eddigi hozamelszállás is csak a FED szorgalmának köszönhetően nem következett be (még).

A következő ábra az amerikai pénzkínálatot és a tízéves álampapírhozamokat leképező index (TNX) mozgását szemlélteti. Jól látható, hogy noha a FED sem időt, sem pénzt nem sajnálva támasztotta a hozamszintet - hiszen a 30 éves jelzálogkötvények hozama a 10 éves állampapír benchmarkhoz van kötve, így a jelzáloghitellel rendelkezők joggal várták ezt el -, azonban a külföldi jegybankok eladói nyomásával nehezen tudott versenyre kelni.

A TNX megpihenve a 38,2-es Fibonacci szinten, várhatóan újra nekiveselkedik majd a 40-es majd a történelem során már oly sokszor támaszként szolgáló 41-es szintnek is. Ebben segítségére lehet a fordulóban lévő MACD és a felfelé induló mozgóátlagok is, amelyek közül már csak az 50 napos képez ellenállást (+ az eddig sértetlen trendvonal).