Hogyan tovább?

Hamarosan véget ér a FED MBS (jelzálogcuccok) vásárlási programja, gyakorlatilag az elkölthető zsé 99,2%-át már betolták ezekbe a pompás termékekbe, amint az az alábbi ábrán is látható.

A következő grafikon meredeksége sem lebecsülendő, ez azonban a 90 napnál régebb óta nem fizető (serious delinquency) adósok arányát mutatja az összes felvett jelzáloghitelhez viszonyítva.

Kérdés: mi lesz az MBS termékek piacával, ha kifut a program és a nem fizető adósok száma továbbra is ilyen ütemben nő? Márpedig a még talpon lévő és hitellel rendelkező amerikai polgárok szempontjából nem tök mindegy, hogy mi lesz akkor, ha kiáll a FED - és ezzel a vételi erő - az állampapírok és a mortgage backed-ek mögül.

Kemény idők jönnek ...

Munkanélküliség

Ma elvileg egy elemzést szerettem volna írni az aranyról, de megláttam egy cikket a The New York Times-ban, ami a tegnapi "jobb" munkanélküliségi adatot vesézi ki és ezen teljesen elképedtem ... lehet, hogy túlzottan nagy a szociális érzékenységem.

Tehát a lényeg, hogy januártól 1 millió amerikai munkanélkülinek fut ki az állam álltal biztosított szociális juttatása. Még egyszer kilenc millió ember kap jelenleg, vagy szövetségi, vagy az egyes tagállamoktól segítséget és ebből januártól egy millió mindenféle bevétel nélkül marad és az amerikai szenátus egyelőre bénán ül és vakargatja a fejét és nem érti ... amit nem is csodálok, hiszen őket a FED és a foglalkoztatási szakminisztérium adatai alapján tájékoztatnak, ami nem túl ápdétid.

Noha az amerikai szövetségi törvények lehetőséget nyújtanak az ellátásból kikerültek részére egy további, 14 hétig tartó juttatás folyósítására, a kérdés csak az, hogy ez mire elég???

Itt sem a betegséget kezelik, hanem csak a tüneteket:(

Kinek lesz melója 14 héten belül, ha eddig egy év alatt nem sikerült találnia?

Ahelyett, hogy az amerikai kormány a bankokba pumpált volna dollár trilliókat -akik nem hiteleztek ebből, hanem a korábban toxikus eszközöknet minősített derivatívákba tolták a lé egy részét - és ezzel okozott egy erős tőzsdei bullt mindenféle fundamentális alapot mellőzve, inkább a reálgazdaságra, azon belül is a munkaerőpiacra kellett volna fókuszálniuk.

Annál is inkább kellett volna ezt tenniük, mivel a tegnap megjelent, de elbagatelizált Mortgage Delinquencies - ami a törlesztésben elmaradással rendelkezők arányát mutatja (9,64%) és amiben nincsenek benne a már végrehajtás előtt/alatt álló ingatlantulajdonosok - adat is azt tükrözi, hogy a lakáspiacon is komoly gond van. Mára minden 10 amerikai lakáshitel törlesztő állampolgárból egynek legalább 1 hónapnyi elmaradása van (ezt nevezik ól tájm hájnak, mivel az adat jegyzése óta nem volt ilyen magas a szám).

Márpedig az összefüggés kézenfekvő; az év során munkanélkülivé vált 5 millió amerikai állampolgár, 2 millió problémás hitelt eredményezett!!!

Ez már nem csak sub prime para, itt jó minőségű prime hitelek bedőléséről beszélünk - tehát egykor megbízható, magas jövedelmű adósokról - és ez a legnagyobb gond:(

Too Big to Fail?

Amikor tavaly úgy igazán beütött a szábprájm para, az amerikai törvényhozók több tíz milliárd dollárt pumpáltak bele nemzet vezető pénzintézeteibe mondván túl nagyok (bukásuk rendszerszintű kockázatot rejt magában), hogy elhasaljanak.
Azóta a talpon maradt nagyok még nagyobbá váltak …

Forrás: Washington Post

Amint azt a fenti ábra is mutatja, egy-két behemótnak kifejezetten jól jött a válság, hiszen állami pénzen megerősödve tovább növelték piaci részesedésüket, ezáltal még nagyobb profitlehetőségre tettek szert.
A fenti triumvirátus erejét mi sem szemlélteti jobban, mint hogy egyenként a teljes amerikai betétállomány 10%-a felett diszponálnak és, ha a csapatot kibővítjük a csontváz Citi-vel, akkor elmondhatjuk, hogy a négy bankóriás lefedi a teljes amerikai jelzálog és hitelkártya biznisz felét!!!
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az Obama kabinet által szajkózott nem lesz többet „túl nagy, hogy elbukjon” szlogen, inkább úgy hangzik helyesen, hogy „túl nagy ezért csináljunk belőle még nagyobbat” :)

Újra fújjuk a lufit?

Nem is olyan régi a hír, miszerint az amerikai kongresszus fontolóra veszi Barack Obama nagy ívű terveit a pénzügyi rendszer megregulázásával kapcsolatban, különös tekintettel a „túl nagy, hogy elbukjon” intézményekre.

Vajon létezik egyszerűbb megoldás is?

Igen, méghozzá az önrész, amit az ingatlanpiaci lufi csúcsán már szinte egyetlen pénzintézet sem várt el a hitelfelvevőktől. Most ismét a figyelem középpontjába került, Jeffrey Gunther, a Dallas Fed munkatársának jóvoltából, aki szerint az önrész intézménye, egyrészt körültekintőbb hitelfelvételre sarkalja a lakosságot, másrészt a bankokat józanabb magatartásra.
Azonban az önrész nélküli hitelek eltörlésének rögös útját is a banki lobbi göcsös erőlködése övezi, hiszen a szigorúbb feltételek kirekesztik az ügyfelek egy részét a hitelezésből, ez pedig árt az operatív profitnak, amit a (részvény)tulajdonosok nem néznek jó szemmel.
Gunther szerint a jelenlegi pénzügyi zavar okait nem nehéz átlátni, ez egy régről származó probléma jelenlegi manifesztációja. A hitelezési boom-ot általában a túlzottan laza monetáris politika támogatja, ami az eszközök árának növekedésében ölt testet, amit aztán monetáris szigorítás követ.
Szintén érdekes, hogy azon jelzáloghitelek aránya, ahol a hitel mértéke meghaladta az ingatlan értékének 90%-át, nem mellékesen a teljes 2005-06 közti subprime állomány 35-40%-át tette ki. Amikor 2007-ben az ingatlanpiac esni kezdet, ezek a hitelek dőltek be legelőször, hiszen az ingatlantulajdonosoknak nem állt az érdekükben, egy az ingatlanuk értékénél nagyobb összegű hitelt törleszteni, egyre rosszabb kamatkondíciók mellett.
A krízis most visszakényszeríti a bankokat a normális mederbe és ismét minden hitelfelvevőnek le kell majd tenni legalább a 20%-át a megvásárolni kívánt ingatlannak.
Ez mindenesetre dicséretes, a kérdés csak az, hogy ez a szigor meddig tart majd …

Forrás: Bloomberg