Japánban még nem minden az igazi

Egy új adalék annak oltárán, miért is lesz szükséges hamarosan a gigantikus helikopter pénzre Japánban.

GDP előrejelzés 1.8-ről 0.9%-ra változtatva, infláció a várt 1.2%-os várakozáshoz képest 0.4%-ra változtatva. Azt gondolom nem ezt szerették volna látni, így véleményem szerint küszöbön az új csomag.

Természetesen a yen piacán már észrevehető volt a mozgolódás, amelyet több hír is segített az elmúlt napokban. Én továbbra is vételben vagyok főként a fentiek miatt, hiszen ilyen eredmények mellett nem lesznek elérhetőek a GDP és inflációs célok. A yen idén 14%-ot erősödött a dollárral szemben.

Na! Mi lesz?

Most akko' van feltámadás, vagy nem e van-e?

Az régóta nem tartozik a templomosok által őrzött titkok közé, hogy az amerikai dzsídípí 70%-áért az amerikai pógárok fogyasztása felelős. Az alábbi ábrán az S&P és az XLY (SPDR Consumers Discretional - pógárok fogyasztását kiszolgáló cégek gyűjtőetéefje) korrelációját mutatja ... gyönyörűen, kéz a kézben mozognak.

A sasszeműek rögtön kiszúrták, hogy bizony az XLY gazdagon übereli az utolsó időszakban az eszenpít, ennek okait gondolom nem kell taglalnom ... adóvisszatérítés és segély, mert van rajta sapka, vagy azért, mert nincs szegényen, mert nem fusssa rá:)

Egy szónak is száz a vége, ha a múltbeli korreláció a jövőben is hasonlóan szoros lesz, akkor az S&P-nek tovább kéne araszolnia felfelé ... vagy az XLY-nak élesen kéne korrigálnia lefelé.

A következő charon, a másik két jómadár mellé odaillesztettem az amerikai GDP-t is.

Erre mondja valaki, hogy nem nagy a bizonytalanság, ha innen tovább megy a reálgazdaság és a tőkepiac, akkor sajnos az Isten sem mossa le a bull piac jelzőt az elkövetkező időszakról.

Valamit forralnak!

Naná, hogy a kínaiak!

Jim O'neill, a Goldman vezető közgazdásza szerint 5%-kal fogja felértékelni idén a népi Kína kormánya a nemzeti valutát. Törekvéseiket nem a világnak való megfelelés hajtja elsősorban - ha így lenne, akkor nem csak 5%-kal erősítenének -, hanem a sokkal inkább a szénné hitelezett gazdaságban beinduló inflációs félelmek. A túláradó likviditás hihetetlen GDP expanziót eredményezett a tavalyi évben és azért ezt sem ártana hűteni, így a felértékelés logikusnak tűnhet, mert így egy túinvan megoldást abszolválhatnak.

A dollár-jüan charton jelenleg a jegybanki tartalékemelés versenyzik a kínai devizatartalékon ücsörgő társaság múlt heti bejelentésével (erős lé kivonás a dolláreszközökből).

Bónusz trekk: kínai devizatartalék növekedési üteme.

Hej buborék, buborék

Tegnap azért szontyolodott el mindenki, mert a kínaiak még erősebben behúzták a hitelezési féket, noha az elemzőik többsége továbbra is tagadja, hogy bármiféle (hitelezési)buborék létezne az óriási országban.

Szóval, az van, hogy a kormány tavaly kidolgozta a nagy tervet, hogy idén 7,5 trillió jüan értékben folyosíthatnak új hiteleket a bankok. Na ebből a kínai bankok krémje (ICBC, BOC) 1,5 trilliót abszolvált két hét alatt!!!

Tavaly egyébként - és itt most jön némi számözön - 80%-kal több lakóingatlant értékesítettek, mint 2008-ban, ezért aztán nem meglepő, hogy a kínai fejlődés fellegvárában, Shanghai-ban az újonnan bejegyzett jelzálogkérelmek száma 1600%-kal nőtt, ami egy "szolid" 68%-os lakásár növekedést generált.

A ma reggeli makroadatok (lásd táblázat) ezért voltak egyszerre ijesztőek és lenyűgözőek, mivel amíg a GDP a várt feletti mértékben bővült, addig az ipari termelés csökkent és, ami végképp' elkeserítő az az, hogy CPI (fogyasztói árindex) és a PPI (termelői árindex) is sokkal agresszívabban nőtt, mint azt várták.

Ez pedig nem jelent mást a kínai szabályzó hatóság aspektusából nézve, mint további szigorítást, annak érdekében, hogy az inflációs félelmeket kordában tartsák.

Végezetül fogadjátok sok szeretettel Laár András egyik gyöngyszemét, a címe:

Buborék

Buborék, buborék
Színjátszós, csodaszép
Imitt veres, amott kék
Orromból jött ki elébb

Megint kezd elszaladni a szekér ...

Új év, megújult optimizmus, talán így lehetne összefoglalni a 2010-es várakozásokat.
Ha az alábbi táblázatra pillantunk, akkor az látható, hogy az elemzői konszenzus szerint idén az USA 2,6%-kal fog növekedni év/év alapon, úgy hogy az év közepétől a FED szépen, lassan nullára redukálja majd a likviditásfokozó intézkedéseit és már a kormányzati stimulusok sem fognak nagyon labdába rúgni. A harmadik negyedéves GDP, amelyik a sokadik olvasatra már csak 2,2%-kal nőtt - ebből 1,7% volt a roncsprogram és közel fél százalék az első lakás vásárlásához juttatott 8.000 dolláros adókedvezmény -, ehhez képest vár a lelkes elemzősereg 5%-os emelkedést.

Mit lehet ehhez hozzátenni? ... Hajrá:)

A kötvényhozamok sajnos nem olyan optimisták, mint az elemzők. A Moody's AAA Indexe például erőteljesen törekszik vissza a nagy 2008-as összezuhanás utáni magaságokba, ami ugye nem a feltétlen bizalom jele ...

Még egy utolsó puffogás ...

... Karácsony előtt a tegnap megjelent amerikai dzsídípí és lakáspiaci adatok láttán.

A használt lakások értékesítése novemberben 6,54 millió lakóingatlant tett ki, ugyanez a szám tavaly novemberben 4,54 millió volt, ami testvérek között is 44%-os emelkedés. Erre csúnyán be lehet longozódni, ha nem nézünk a számok mögé.

Az értékesítések 51%-át az első lakásvásárlók adták a már ismert adókedvezmények miatt és érdemes azt is megjegyezni, hogy a lakásárak tovább csökkentek (4,3%). Egy szó, mint száz ez nem egy egészséges ingatlanpiaci növekedést tükröző adat volt, sokkal inkább a stimulus miatti hirtelen megugrást, plusz a továbbra is pesszimista hangulatot lehetett kiolvasni a számokból.

Ugorjunk az ismét felülvizsgált GDP adatra ... az első olvasat 3,5 volt, majd ezt hozták le 2,8-ra és ebből maradt - írd és mond - 2,2%!!!

Jövőre kiderül majd az is, hogy tulajdonképpen az előjel sem stimmelt:) ... és ezekre az adatokra veszik meg folyamatosan a piacot, hiába:

"Az író az emberi elme mérnöke." (Sztálin)

Az ázsiaiak köszönik, de nem kérik!

Az ázsiai országok hátán egyre inkább púp az USA laza monetáris politikája. Ilyen és ehhez hasonló kedves szófordulatok hangoztak el azon a fórumon, amelyen Mr. Norman Chan, a
Hong Kong Monetary Authority (a kínai jegybank helyi hatósága) és a San Francisco FED képviseletében Janet Yellen tartottak előadást.
Mr. Chan az ázsiai országok nevében közölte, hogy amerika legyen kedves és ne vereje az ő f...ukkal a csalánt ne fújja tovább az ő eszközár lufijukat - amit a globálisan alacsonyan tartott kamatlábak és a jegybankok által a pénzügyi rendszerbe tolt irdatlan mennyiségű pénz okoz -, ami jelentős fejtörést okoz nekik a jelenben és a jövőben is komoly kihívások elé állítja majd az ázsiai országok kormányait/jegybankjait. Továbbá közölte, hogy sokak nevében beszél, amikor azt mondja, hogy a jelenlegi árazási szintek mellett jobban éreznék magukat - az ázsiai fejlődők -, ha az amerikai alapkamat 2-3% körül lenne.

Erre volt egy érdekes válasza Ms. Yellen-nek, aki szerint a QE (monetáris lazítás+pénzöntés) nem jelent nagyobb veszélyt a különböző eszközárak elszabadulására, mint, ha szimplán csak nullára vágják az alapkamatot?! Itt úgy érzem, hogy jogosan teszem fel mindannyiunk nevében a kérdést: Heeee????

Majd egy Moran Stanley-s arc megkérdezte, hogy Hong Kong miként képes fizetőeszközét a dollárhoz kötni amikor nincs is önálló monetáris politikája és a gazdasága is szorosan kötődik Kínához?(Itt állítólag volt egy kis taps, csak hogy még "barátságosabb" legyen az atmoszféra:)

A hong kong-i jegybankár válaszként egy kis példázattal válaszolt, miszerint a monetáris stabilitás olyan, mint az egészség; azaz addig nem bescüljük meg, amíg megvan. Majd így folytatta; HK-hoz hasonló mértékű növekedést produkált Szingapúr, Dél-Korea, Malajzia is, ahol nincs dollárhoz kötöttség, tehát az eszközár buboprék létrejöttét nem a dollártól való szoros függőség okozta ... ezzel a barátságos mondattlal búcsúztak egymástól a felek.

Egyéb érdekesség a mai napra:

A témához valamilyen szinten kapcsolódik, hogy a Société Générale egy 68 oldalas tanulmánnyal örvendeztette meg a vagyonkezelt ügyfeleit, akiket ebben a globális összeomlásra készítenek fel, olyan javaslatokkal, mint a dollár short, illetve a ciklikus iparágak (autógyártás, technológia és turizmus) részvényeinek eladására is buzdítják az ügyfeleiket. A meglehetősen morózus jövőkép indokaként a cég a globálisan, de főleg a fejlett gazdaságokban elszálló GDP arányos deficitet jelöli meg.

Érdemes lehet megfontolni ...

Forrás: Wall Street Journal, Telegraph

Meglepetést okoztak a magyar makroadatok

A kérdés csak az, hogy; KINEK?
Mert aki Magyarországon él az érzi/tudja, hogy amit Londonból, meg Frankfurtból látnak az egy kicsit rózsaszín:)
Ami a legnevesebb magyar gazdasági hírportálon megjelent szalagcímként, hogy "Elkeserítő adat érkezett" és "Kiábrándította az elemzőket a friss GDP-adat" az valószínűleg az újszülötteknek szólt (no meg a látogatottság növelésének).
A magyar és a német gazdaság teljesítményének kapcsolata senki előtt sem titok, így ha a germánok ipari teljesítménye (első ábra: GDP-fehér, ipari termelés-piros, EUR/USD-sárga) a roncsprémiummal és egyéb stimulussal karöltve is csak a halovány szóval jellemezhető, akkor szerintem nem nagyon várható a honi (második ábra: GDP-fehér, ipari termelés-kék, HUFEUR-zöld) adatok ugrásszerű javulása.

GDP - Government Domestic Product

Nem akarom túlragozni a tegnap megjelent harmadik negyedéves dzsídípí adatot, hiszen az egész egy mesterségesen kreált növekedés.

Arra jó volt, hogy bejelentsék, a recessziónak vége, mert hogy az amerikai kormány azt mondta ... tetszik, vagy nem:)
Lássuk, hogy kik is voltak a 3,5%-os növekedés fő letéteményesei:

• az autógyártás: a növekedés majd' fele, 1,7% írható a számlájára,
• az első lakás vásárlásához juttatott 8.000 dolláros adókedvezmény 0,5%-kal járult hozzá a GDP-hez,
• a kormányzati vásárlások, amelyek a negyedév során 8,4%-kal növekedtek.

Nem akarok ünneprontó lenni - most mégis szomorú kötelességemnek kell eleget tennem -, de azért voltak aggasztó adatok is az amerikai gazdasággal kapcsolatban, például megtakarítási ráta. A sok ujjongó közgazdász, mind azt énekelte még év elején, hogy nem baj, hogy szarban bajban vagyunk, de legalább ez ráviszi a lakosságot, hogy takarékoskodjon.
Azt se felejtsük el, hogy ami ma stimulus, az holnap kolonc lesz a nyakon, mivel az ez évi 1,4 trillió dolláros deficitet egyszer majd vissz kell fizetnie az USÁ-nak.

Városi Legenda 1.

A hét kétségtelenül legfontosabb adata, a harmadik negyedéves amerikai GDP.

Mindenki erőteljes, 3% körüli növekedést vár, ami az elmúlt két év legjobb adata lenne.

A megfáradt piacnak is kell a jó adat, amire újra be lehet lelkesedni és ami átsegíti az indexeket a ellenállásokon. Ha kicsit rosszabb lesz az adat, mint amit vártak az sem fogja a FED-et zavarba hozni, majd lerontják újraszámolják az előző negyedéves adatot (-0,7) és máris meglesz az a mágikus 3% fölötti növekedés (bár szerintem az amerikai törvényhozás már év elején lejátszotta ezt a meccset a 787 milliárdos lakásvásárlási adókedvezménnyel plusz a roncsautó programmal).

Itt jön képbe az egyes számú Városi Legenda, a mi Barackunk - kicsit amerikai, kicsit barna, de a miénk - által oly sokszor hangoztatott: "Az USA elhivatott az erős dollár fenntartása mellett."

Ez több szempontból is sántít, egyrészt a fentnevezett GDP-nek sem tenne túl jót az erős dollár, hiszen így az betenne az exportnak (lásd ábra), nem is beszélve az óriási készletekkel operáló amerikai ipari vállalatoknak, akik az erősödő dollár révén folyamatosan csökkenő értékű készletekkel szembesülnének, mivel összes iparifém és mezőgazdasági termény ára dollárban van denominálva.

Másrészt a mostanra hatalmasra duzzadó amerikai államadósság visszafizetését miként lehetne másként elinflálni? Sehogy, tehát marad a gyengülő dollár, amiben megfigyelhetünk majd erőteljes ellentrendeket, de azért alapvetően a gyengülés az úr.

Nőttek a lakásértékesítések

Az új lakóingatlanok értékesítése 11%-kal száguldott júniusban, tudósított a jó hírről a Bloomberg. A legnagyobb növekedés volt ez az utóbbi 8 évben, így az értékesítések száma elérte a 384.000 ingatlant.
Ha ezt a „hihetetlen emelkedést” történelmi távlatba helyezzük és az új lakóingatlan értékesítés mellé odabiggyesztjük a megkezdett családi házépítések számát és a lakóingatlan beruházások arányát a GDP-hez mérve, akkor láthatjuk, hogy a korábbi csúcsaikat, illetve mélypontjaikat közel egyszerre érték el.

A chart elég meggyőzően mutatja, hogy az ingatlanpiaci alj kialakulóban van, azonban semmit sem mond az árakról.
A következő ábra ehhez nyújt támpontot, ami a Case-Shiller lakásár indexszel és az előzőleg már használt GDP arányos lakóingatlan beruházással dolgozik.

Igaz, hogy a Case-Shiller adat csak 1987-ig nyúlik vissza, de az üzenet egyértelmű és valószínűsíthető, hogy ismét a következő lesz a forgatókönyv; az indikátoraink sokkal hamarabb fognak aljat kialakítani és esetleg növekedni, mint a lakásárak.
Sajnos GDP-re és a foglalkoztatásra kifejtett hatása miatt elsősorban a ingatlanpiaci indikátorokat használják a legtöbben, hogy definiáljanak egy esetleges aljat, viszont az ingatlanárak legalább ennyire fontosak, ha nem fontosabbak, gondoljunk csak bele a drámaian tovább eső lakásárak még több jelzáloghitel adóst gondolkoztatnak el azon, hogy vajon érdemes-e tovább fizetniük a hiteleik törlesztő részleteit, ha az ingatlanaik értéke a kölcsönök összegének már csak a töredékét érik … még több hitelbedőlés … még több árverezés … további nyomás az ingatlanárakon és kisebb kereslet az újlakások iránt.

United States of (Housing)Assets

A fenti ábra a GDP és az amerikai lakóingatlanok értékének alakulását mutatja. A grafikonok 1965 körül kezdték elveszíteni a lineáris jellegüket és egyre inkább exponenciálissá változtak.
A két változó közti szoros kapcsolat nem a véletlen műve, hiszen az USA-ban a növekvő ingatlanár volt a megnövekedett vásárlóerő legfőbb forrása, amely fűtötte a GDP emelkedést.
1980-ra az ingatlan áremelkedés mértéke maga mögött hagyta a GDP-t, 2000-től pedig a nagy 40 éves expanzió utolsó vágtájába kezdett.
De kanyarodjunk vissza a történet elejéhez; amely a ’60-as évekre nyúlik vissza, amikor amerika éppen Vietnámban osztotta az igazságot és ezzel párhuzamos otthon egy jóléti forradalmat hirdetett meg, számos programmal támogatva. Ekkor kezdődött a dollár leválása az arany standard rendszerről, ami hivatalosan 1971. augusztus 15-én következett be, ezután már a FED számolatlanul nyomtathatta a zöldhasút. Ez az 1960 évek alacsony kamatszintjével létre hozta a valaha tapasztalt legnagyobb eszközbuborékot.
Az amerikai állampolgárok számára a lakásuk nem csupán tetőt jelentett a fejük felett, hanem a jólétük forrását – ahogy azt korábban már írtam, minden egyes dollárnyi lakásérték növekedésből 20-30 centet vettek ki jelzáloghitelek formájában és fogyasztották el.
A következő ábra is ezt szemlélteti, jól látható, hogy 2001 körül szakadt el a cérna, amikor a recesszió után az USA jegybankja alacsony kamatokkal támogatta a hitelfelvételt, még tovább inflálva a lakóingatlanok értékét.

A világ legnagyobb és legrobosztusabb gazdasága tulajdonképpen nem volt más, mint egy gigantikus ingatlanpiaci buborék.
A buborék kidurranásával lehet, hogy véget ért egy korszak … az USA dominanciájának a korszaka.

Forrás: Housing Bubble Bust