A fenti ábra a GDP és az amerikai lakóingatlanok értékének alakulását mutatja. A grafikonok 1965 körül kezdték elveszíteni a lineáris jellegüket és egyre inkább exponenciálissá változtak.
A két változó közti szoros kapcsolat nem a véletlen műve, hiszen az USA-ban a növekvő ingatlanár volt a megnövekedett vásárlóerő legfőbb forrása, amely fűtötte a GDP emelkedést.
1980-ra az ingatlan áremelkedés mértéke maga mögött hagyta a GDP-t, 2000-től pedig a nagy 40 éves expanzió utolsó vágtájába kezdett.
De kanyarodjunk vissza a történet elejéhez; amely a ’60-as évekre nyúlik vissza, amikor amerika éppen Vietnámban osztotta az igazságot és ezzel párhuzamos otthon egy jóléti forradalmat hirdetett meg, számos programmal támogatva. Ekkor kezdődött a dollár leválása az arany standard rendszerről, ami hivatalosan 1971. augusztus 15-én következett be, ezután már a FED számolatlanul nyomtathatta a zöldhasút. Ez az 1960 évek alacsony kamatszintjével létre hozta a valaha tapasztalt legnagyobb eszközbuborékot.
Az amerikai állampolgárok számára a lakásuk nem csupán tetőt jelentett a fejük felett, hanem a jólétük forrását – ahogy azt korábban már írtam, minden egyes dollárnyi lakásérték növekedésből 20-30 centet vettek ki jelzáloghitelek formájában és fogyasztották el.
A következő ábra is ezt szemlélteti, jól látható, hogy 2001 körül szakadt el a cérna, amikor a recesszió után az USA jegybankja alacsony kamatokkal támogatta a hitelfelvételt, még tovább inflálva a lakóingatlanok értékét.
A két változó közti szoros kapcsolat nem a véletlen műve, hiszen az USA-ban a növekvő ingatlanár volt a megnövekedett vásárlóerő legfőbb forrása, amely fűtötte a GDP emelkedést.
1980-ra az ingatlan áremelkedés mértéke maga mögött hagyta a GDP-t, 2000-től pedig a nagy 40 éves expanzió utolsó vágtájába kezdett.
De kanyarodjunk vissza a történet elejéhez; amely a ’60-as évekre nyúlik vissza, amikor amerika éppen Vietnámban osztotta az igazságot és ezzel párhuzamos otthon egy jóléti forradalmat hirdetett meg, számos programmal támogatva. Ekkor kezdődött a dollár leválása az arany standard rendszerről, ami hivatalosan 1971. augusztus 15-én következett be, ezután már a FED számolatlanul nyomtathatta a zöldhasút. Ez az 1960 évek alacsony kamatszintjével létre hozta a valaha tapasztalt legnagyobb eszközbuborékot.
Az amerikai állampolgárok számára a lakásuk nem csupán tetőt jelentett a fejük felett, hanem a jólétük forrását – ahogy azt korábban már írtam, minden egyes dollárnyi lakásérték növekedésből 20-30 centet vettek ki jelzáloghitelek formájában és fogyasztották el.
A következő ábra is ezt szemlélteti, jól látható, hogy 2001 körül szakadt el a cérna, amikor a recesszió után az USA jegybankja alacsony kamatokkal támogatta a hitelfelvételt, még tovább inflálva a lakóingatlanok értékét.
A világ legnagyobb és legrobosztusabb gazdasága tulajdonképpen nem volt más, mint egy gigantikus ingatlanpiaci buborék.
A buborék kidurranásával lehet, hogy véget ért egy korszak … az USA dominanciájának a korszaka.
Forrás: Housing Bubble Bust
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése