A befektetési bankok, akik gyakorlatilag a jelenlegi válság legfőbb előidézői egyben a legnagyobb nyertesei is a dolognak, hiszen újra nő a profit és vele együtt a bónusz is a kockázatot pedig az adófizetők vállalják. Néhány évvel ezelőtt a befektetési bankok gazdagságuk alapjait ügyfeleik pénzével teremtették meg, majd amikor ez a (pénz)forrás apadni kezdett, következtek a részvényeseik, most hogy ezt is kivégezték egy ennél sokkal nagyobb mézes bödönhöz jutottak; az adófizetők pénzéhez.
A kaszinó újra nyitva áll és sok befektetési bank meg is ragadta az alkalmat még nagyobb kockázatot vállalva a volatilis piacon a még nagyobb profit érdekében … újra az a magatartás lett a nyerő, ami a II. Világháború óta nem látott válságba taszította a globális gazdaságot.
A teljes összeomlást csak a gigantikus méretű kormányzati költekezések – garanciák, bankmentések, ösztönző csomagok - hárították (odázták???) el, amik hatalmas terhet rónak az adófizetőkre. Tény, hogy a bankoknak soha nem volt még ilyen könnyű dolguk, hiszen a jegybankok monetáris politikájának lazítása, illetve a kormányok által vállalt garanciák (első sorban a kötvénykibocsátásoknál) hatalmas ingyen likviditást biztosítanak a pénzügyi szektornak, amiből ők szabadon garázdálkodhatnak. A jegybanktól nevetségesen olcsón kapott pénz busás hozamot termelt a részvénypiacon nem is beszélve a kötvénypiacról.
A legnagyobb nyertes kétség kívül a Goldman Sachs, aki a sajátszámlás kereskedéssel majdnem duplázott az előző évhez képest, tette mindezt úgy, hogy a vállalt kockázat (VAR) jóval a normális felett volt és elérte a 245 millió dollárt egy kereskedési napra vetítve. Csak mellékesen érdemes megjegyezni, hogy a Goldman tavaly „lefokozta” magát szimpla kereskedelmi bankká, hogy részesülhessen a kormányzati segélyből.
A legijesztőbb mégis inkább az, hogy a klasszikus banki funkcióval, mint például a hitelezéssel esze ágában sincs egyetlen banknak sem foglalkozni. Az ok is elég kézenfekvő; a kockázatok sokszor magasabbak a hitelezési szegmensben, míg a besöpörhető profit alacsonyabb. Mivel a bankok nem hiteleznek – hiszen senki sem kényszerít(het)i őket erre – így a gazdasági szereplők kénytelenek a kötvénykibocsátás eszközéhez nyúlni, ha pluszforráshoz akarnak jutni. Ezért aztán nem csoda, hogy a kötvénykibocsátás lett a befektetési bankok – kockázatmentes - aranytojást tojó tyúkja. A kibocsátások száma megsokszorozódott az év első felében és csak Európában 318 milliárd eurónyi kötvényt bocsátottak ki a vállalatok, így a kötvénypiac ismét felpörgött a ’80-as években tapasztalt szintre, ami növekvő keresletet és volatilitást hozott a piacra – ami a pénzcsinálás két elengedhetetlen összetevője.
Azok a bankok, akik a jelenleg a hitelezés felpörgetésén fáradoznak minden bizonnyal a lúzerek táborába tartoznak, hiszen az ő magasabb kockázatuk alacsonyabb margin-nal párosul, míg a befektetési bankok, akik már a meglévő (értékpapírosított) hitellel kereskednek – hasonló finanszírozási kondíciókkal, mint hitelező társaik – sokkal nagyobb profitot realizálnak. Más szóval; a meglévő pénz átforgatásával keresnek még több pénzt.
És itt elérkeztünk a jelenlegi válság egy sarkalatos pontjához; a szabályzáshoz, mivel a fent említett derivatív instrumentumok kereskedése többnyire gyengén szabályozott OTC piacokon történik. A CDS szülőatyja, a JP Morgan például rekord mértékű második negyedéves eredményről számolt be és 81 trillió dolláros kitettségével még mindig a legnagyobb szereplőnek számít a piacon. Ezért is érthető Jamie Dimon (JP Morgan CEO-ja) agresszív kirohanása a washington-i törekvések ellen, amelyek a derivatív piacok megregulázására irányultak.
De említhetnénk a CDO-kat is, amik időzített bombának lettek titulálva a válság kirobbanásakor, most a Morgan Stanley mintha mi sem történt volna leminősített CDO-kat pakol új instrumentumokba, amelyek nagy valószínűséggel – ismerve a múltbeli történéseket - AAA minősítést kapnak majd a Moody’s-tól.
Csak pár hónap telt el azóta, amikor is a wall street legnagyobbjainak CEO-i szemlesütve hallgatták egy kongresszusi meghallgatáson, amint a politikusok lehordják őket a sárga földig. Nagyot változott azóta a világ, a bankárok önbizalma visszatért és most már megerősödve szegülnek ellen a kormányzat reorganizációs és regularizációs törekvéseinek. Szándékaikat nem is rejtik véka alá, a JP Morgan és Goldman vezetésével egy lobby csoport alakult (CDS Dealers Consortium), amelynek nem titkolt célja, hogy szembe menjen Washington azon irányú törekvéseivel, amelyek a CDS piacot transzparensebbé és szabályozottabbá tennék.
A kaszinó újra nyitva áll és sok befektetési bank meg is ragadta az alkalmat még nagyobb kockázatot vállalva a volatilis piacon a még nagyobb profit érdekében … újra az a magatartás lett a nyerő, ami a II. Világháború óta nem látott válságba taszította a globális gazdaságot.
A teljes összeomlást csak a gigantikus méretű kormányzati költekezések – garanciák, bankmentések, ösztönző csomagok - hárították (odázták???) el, amik hatalmas terhet rónak az adófizetőkre. Tény, hogy a bankoknak soha nem volt még ilyen könnyű dolguk, hiszen a jegybankok monetáris politikájának lazítása, illetve a kormányok által vállalt garanciák (első sorban a kötvénykibocsátásoknál) hatalmas ingyen likviditást biztosítanak a pénzügyi szektornak, amiből ők szabadon garázdálkodhatnak. A jegybanktól nevetségesen olcsón kapott pénz busás hozamot termelt a részvénypiacon nem is beszélve a kötvénypiacról.
A legnagyobb nyertes kétség kívül a Goldman Sachs, aki a sajátszámlás kereskedéssel majdnem duplázott az előző évhez képest, tette mindezt úgy, hogy a vállalt kockázat (VAR) jóval a normális felett volt és elérte a 245 millió dollárt egy kereskedési napra vetítve. Csak mellékesen érdemes megjegyezni, hogy a Goldman tavaly „lefokozta” magát szimpla kereskedelmi bankká, hogy részesülhessen a kormányzati segélyből.
A legijesztőbb mégis inkább az, hogy a klasszikus banki funkcióval, mint például a hitelezéssel esze ágában sincs egyetlen banknak sem foglalkozni. Az ok is elég kézenfekvő; a kockázatok sokszor magasabbak a hitelezési szegmensben, míg a besöpörhető profit alacsonyabb. Mivel a bankok nem hiteleznek – hiszen senki sem kényszerít(het)i őket erre – így a gazdasági szereplők kénytelenek a kötvénykibocsátás eszközéhez nyúlni, ha pluszforráshoz akarnak jutni. Ezért aztán nem csoda, hogy a kötvénykibocsátás lett a befektetési bankok – kockázatmentes - aranytojást tojó tyúkja. A kibocsátások száma megsokszorozódott az év első felében és csak Európában 318 milliárd eurónyi kötvényt bocsátottak ki a vállalatok, így a kötvénypiac ismét felpörgött a ’80-as években tapasztalt szintre, ami növekvő keresletet és volatilitást hozott a piacra – ami a pénzcsinálás két elengedhetetlen összetevője.
Azok a bankok, akik a jelenleg a hitelezés felpörgetésén fáradoznak minden bizonnyal a lúzerek táborába tartoznak, hiszen az ő magasabb kockázatuk alacsonyabb margin-nal párosul, míg a befektetési bankok, akik már a meglévő (értékpapírosított) hitellel kereskednek – hasonló finanszírozási kondíciókkal, mint hitelező társaik – sokkal nagyobb profitot realizálnak. Más szóval; a meglévő pénz átforgatásával keresnek még több pénzt.
És itt elérkeztünk a jelenlegi válság egy sarkalatos pontjához; a szabályzáshoz, mivel a fent említett derivatív instrumentumok kereskedése többnyire gyengén szabályozott OTC piacokon történik. A CDS szülőatyja, a JP Morgan például rekord mértékű második negyedéves eredményről számolt be és 81 trillió dolláros kitettségével még mindig a legnagyobb szereplőnek számít a piacon. Ezért is érthető Jamie Dimon (JP Morgan CEO-ja) agresszív kirohanása a washington-i törekvések ellen, amelyek a derivatív piacok megregulázására irányultak.
De említhetnénk a CDO-kat is, amik időzített bombának lettek titulálva a válság kirobbanásakor, most a Morgan Stanley mintha mi sem történt volna leminősített CDO-kat pakol új instrumentumokba, amelyek nagy valószínűséggel – ismerve a múltbeli történéseket - AAA minősítést kapnak majd a Moody’s-tól.
Csak pár hónap telt el azóta, amikor is a wall street legnagyobbjainak CEO-i szemlesütve hallgatták egy kongresszusi meghallgatáson, amint a politikusok lehordják őket a sárga földig. Nagyot változott azóta a világ, a bankárok önbizalma visszatért és most már megerősödve szegülnek ellen a kormányzat reorganizációs és regularizációs törekvéseinek. Szándékaikat nem is rejtik véka alá, a JP Morgan és Goldman vezetésével egy lobby csoport alakult (CDS Dealers Consortium), amelynek nem titkolt célja, hogy szembe menjen Washington azon irányú törekvéseivel, amelyek a CDS piacot transzparensebbé és szabályozottabbá tennék.
Jelenleg egy új elit van kialakulóban a befektetési bankok piacán, egyfajta globális – 5,6 szereplőből álló – oligopólium. A befektetési szegmensben tapasztalható verseny gyengesége miatt a talpon maradt bankok történelmi lehetőséget kaptak – és úgy néz ki, hogy élnek is vele.
Forrás: Der Spiegel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése