A hét meghatározó gazdasági vonatkozású híre, hogy már Kínáé a világ második legnagyobb gazdasága és ezzel Japán a még pontszerző, bronzos pozícióba csúszott vissza.Sok
Az Econompic-től kölcsön vett chart-on is látszik, hogy a növekedés nem túlzottan egészséges dinamikájú és nem feltétlenül az adott ország nyersanyag, ötlet, vagy egyéb gazdagsága okolható a már-már hihetetlen növekedésért. Azt szerintem senki sem tagadja, hogy ezen fejlődő országokban magas, illetve nagyon magas - lásd India: 13% - az infláció, amely egyrészt a fejlődés velejárója, másrészt viszont a spekulatív tőke beáramlása okozza ezt. A fejlett országok alapkamata zéró közeli, erőltetik a stimuláló csomagokat, ezek az összegek rögtön a commodity piacot találják meg, drágítva ezzel az ipar talpra állásához szükséges alapanyagokat, majd rögtön utána az ingatlanpiacon csapódik le a maradék. A másik para a fejlett államok munkaerőpiaca; magas munkanélküliség alacsony alapkamatok mellett is. A jegybankok falhoz vannak szorítva, nincs más választásuk, mint hagyják az inflációt szárnyalni, mondván; majd ha beindul a növekedés - létrejönnek munkahelyek - utána visszaszorítjuk az inflációt. A növekedés nagyon nem akar beindulni, az infláció meg amit gerjesztettek az EMEA térségben gellert kap - beépülve a nyersanyag, munkaerő, szállítmányozás és egyéb költségekbe - és visszatér a fejlődőkhöz, hogy még nagyobb
Ha ez nem elég, akkor itt van még a Nyugat legnagyobb rákfenéje, a túlzottan sok és kártékony szakszervezet, akik mindig nyavalyognak, csökkentik a versenyképességet, így nem csoda, hogy a befektetők inkább választják Ghandi, vagy Mao országát tized annyi bérért és nagyobb produktivitásért.
A Fejlett világnak üzenjük: "Véget ért a Sziget, tessék józanodni!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése