Olvastam egy érdekes interjút Steven Kopitscsal, a Douglas-Westwood LLC vezérigazgatójával, aki olajügyekben meglehetősen elismert szaktekintélynek számít.
A magyar származású szakember szerint az elmúlt hat válságból (1972 óta), amely megrengette az USA-t, öt összefüggésben volt az olaj árával. Megfigyelte, hogy amikor az olajfogyasztás eléri az amerikai GDP 4%-át utána menetrend szerint recesszió következik. A jelenleg fogyasztási szint mellett 80 USD/hordóra kell emelkednie az olaj árának ahhoz, hogy a GDP 4%-át kitegye. Ha ez bekövetkezik, akkor Kopits szerint az amerikai gazdaság marad ismét visszacsúszik a saját maga által ásott recessziós gödörbe.
Az olajhullámvasút, amibe az amerikai gazdaság beleült – és olajéhsége és kiszolgáltatottsága miatt nem tud abból szabadulni – egy elég egyszerű képlet alapján működik; ha recesszió van akkor csökken a fogyasztás, esik a fekete arany ára, emiatt csökken a kitermelés volumene is, ami viszont magasabb olajárhoz vezet (hiszen hiánycikk) … és ismét itt a recesszió a magas árak miattJ
Az olaj árának alakulásába egyre inkább beleszólnak a fejlődő országok is, hiszen ezek egyrészt (fejlődő)természetüknél fogva nagyobb ütemben képesek növelni olajfogyasztásukat, másrészt a fejlődőkre jellemző S-alakú fogyasztási görbe bizonyos szakasza is erősíti az olajéhségüket. Vagyis amíg a GDP megragad alacsony szinteken, addig az olajfogyasztást is mérsékelt növekedési ütem jellemzi, viszont miután a társadalom jövedelmi viszonyai már inkább a középosztály felé tolódnak el, az olajfogyasztás robbanásszerűen növekedhet (majd stabilizálódhat).
Kína egyelőre az S-alakú görbe alsó szakaszán tartózkodik mintegy 8 millió hordó/nap fogyasztással, ami számítások szerint 2032-2035 körül 50 millió hordó/nap körül fog stabilizálódni.
Kopits szerint a konstans kínálat mellett a fejlődő országoknak (mint Kína) nincs más választásuk, mint elbidelni az árat a lassabban fejlődők elől (mint amilyen Japán a napi 5 milliós fogyasztásával, vagy akár amerika a napi 20 milliós fogyasztásával).
Megoldás természetesen most is akad - csak a megvalósításhoz fűződő érdekek hiányoznak
A magyar származású szakember szerint az elmúlt hat válságból (1972 óta), amely megrengette az USA-t, öt összefüggésben volt az olaj árával. Megfigyelte, hogy amikor az olajfogyasztás eléri az amerikai GDP 4%-át utána menetrend szerint recesszió következik. A jelenleg fogyasztási szint mellett 80 USD/hordóra kell emelkednie az olaj árának ahhoz, hogy a GDP 4%-át kitegye. Ha ez bekövetkezik, akkor Kopits szerint az amerikai gazdaság marad ismét visszacsúszik a saját maga által ásott recessziós gödörbe.
Az olajhullámvasút, amibe az amerikai gazdaság beleült – és olajéhsége és kiszolgáltatottsága miatt nem tud abból szabadulni – egy elég egyszerű képlet alapján működik; ha recesszió van akkor csökken a fogyasztás, esik a fekete arany ára, emiatt csökken a kitermelés volumene is, ami viszont magasabb olajárhoz vezet (hiszen hiánycikk) … és ismét itt a recesszió a magas árak miattJ
Az olaj árának alakulásába egyre inkább beleszólnak a fejlődő országok is, hiszen ezek egyrészt (fejlődő)természetüknél fogva nagyobb ütemben képesek növelni olajfogyasztásukat, másrészt a fejlődőkre jellemző S-alakú fogyasztási görbe bizonyos szakasza is erősíti az olajéhségüket. Vagyis amíg a GDP megragad alacsony szinteken, addig az olajfogyasztást is mérsékelt növekedési ütem jellemzi, viszont miután a társadalom jövedelmi viszonyai már inkább a középosztály felé tolódnak el, az olajfogyasztás robbanásszerűen növekedhet (majd stabilizálódhat).
Kína egyelőre az S-alakú görbe alsó szakaszán tartózkodik mintegy 8 millió hordó/nap fogyasztással, ami számítások szerint 2032-2035 körül 50 millió hordó/nap körül fog stabilizálódni.
Kopits szerint a konstans kínálat mellett a fejlődő országoknak (mint Kína) nincs más választásuk, mint elbidelni az árat a lassabban fejlődők elől (mint amilyen Japán a napi 5 milliós fogyasztásával, vagy akár amerika a napi 20 milliós fogyasztásával).
Megoldás természetesen most is akad - csak a megvalósításhoz fűződő érdekek hiányoznak
talán –, mégpedig a fokozatos áremelés. Az elmúlt időszak recesszióinak tapasztalata szerint a visszaesés után egy körülbelül 50%-os olajár emelkedés következik. Ezt kivédhetné egyrészt az OPEC az olaj árának modulációjára létrehozott szabályzással, illetve a mindenkori kormányok a fiskális eszköztáraik bevetésével.
Ha nem történik semmi, akkor folytatódik, és valószínűleg egyre jobban kiéleződik majd a harc az olajért Kína és a fejlett gazdaságok között.
Forrás: National Post
Ha nem történik semmi, akkor folytatódik, és valószínűleg egyre jobban kiéleződik majd a harc az olajért Kína és a fejlett gazdaságok között.
Forrás: National Post
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése