A gyengébbek kedvéért, akik nem beszélik a kínait:) a cím: Ismét Kína, mivel a kínaiak újfent hangot adtak elégedetlenségüknek a folytatódó laza amerikai monetáris „szigor” láttán.
Sokadszor teszik ezt, nem véletlenül; tetteiket nem irányítja más, mint a félelem, hiszen hatalmas dollár kitettséggel rendelkeznek, gondoljunk csak a közel 800 milliárdnyi amerikai állampapír portfoliójukra, vagy a 2 trilliónyi devizatartalékukra.
Cheng Siwei, a kínai jegybank tanácsadó bizottságának korábbi elnöke például azt mondta, hogy, ha amerika tovább nyomtatja a pénzt, hogy abból kötvényeket vegyen, akkor Kína válasza erre nem lehet más, mint egy agresszívabb diverzifikálás a dolláreszközök terhére euróba, yenbe és egyéb devizába (korábbi poszt: Dollár, augusztus 19.)
És itt jön a képbe az arany, mint az infláció elleni védekezés egyik (ha nem a legjobb) alternatívája, noha Mr. Cheng hozzáteszi, hogy nem szeretnének nyomást gyakorolni a piacra (jó vicc), bár az elmúlt napok történései és az egyre gyakoribb kommentek a kormányzati aranyvásárlásról nem ezt támasztják alá.
Az USA-t okolja a kínai kormány a létrejött eszközár boom miatt is és hozzáteszik, hogyha Kína alapkamatot emel, azzal végleg elárasztja majd az országot a „hot money” - arról nem szól a fáma, hogyha hagyná a kínai kormány a jüant felértékelődni, akkor ez nem történne meg, lenne viszont helyette export visszaesés, növekvő munkabérek… egyszóval csökkenő globális versenyképesség:)
Meglepő őszinteséggel - az amerikai jelentési szezonon edződött befektetőknek különösen -beszél Mr. Cheng a kínai részvény és ingatlanpiacon kialakult lufiról és arról, hogy ezt milyen körültekintően kell kezelni. Ők ugyanis nem akarják ugyanazt a hibát elkövetni, mint anno Greenspan-ék, akik csak a retail árakat tekintették referenciának és eközben kialakult egy ingatlanpiaci lufi.
Továbbá óva int mindenkit attól, hogy túlbecsülje Kína globális kilábalásban játszott szerepét, oka is van erre, hiszen az óriás országban 20 millió ember lett munkanélküli a krízis folytán, illetve a továbbra sem csökkenő exportfüggőség is ezt mondatja vele.
A kormány éppen ezért paradigmaváltásra készül, hiszen megpróbálja kézi vezérléssel fogyasztásra állítani a kínai emberek megtakarításra programozott agytekervényeit… majd meglátjuk milyen sikerrel:)
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy mindezt úgy próbálják meg elérni, hogy közben a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, mivel a növekvő fogyasztásból kiemelkedhet egy öntudatosabb középosztály, akinek már nem remeg meg a térde egy nagyobb méretű Mao freskó láttán sem:)
Sokadszor teszik ezt, nem véletlenül; tetteiket nem irányítja más, mint a félelem, hiszen hatalmas dollár kitettséggel rendelkeznek, gondoljunk csak a közel 800 milliárdnyi amerikai állampapír portfoliójukra, vagy a 2 trilliónyi devizatartalékukra.
Cheng Siwei, a kínai jegybank tanácsadó bizottságának korábbi elnöke például azt mondta, hogy, ha amerika tovább nyomtatja a pénzt, hogy abból kötvényeket vegyen, akkor Kína válasza erre nem lehet más, mint egy agresszívabb diverzifikálás a dolláreszközök terhére euróba, yenbe és egyéb devizába (korábbi poszt: Dollár, augusztus 19.)
És itt jön a képbe az arany, mint az infláció elleni védekezés egyik (ha nem a legjobb) alternatívája, noha Mr. Cheng hozzáteszi, hogy nem szeretnének nyomást gyakorolni a piacra (jó vicc), bár az elmúlt napok történései és az egyre gyakoribb kommentek a kormányzati aranyvásárlásról nem ezt támasztják alá.
Az USA-t okolja a kínai kormány a létrejött eszközár boom miatt is és hozzáteszik, hogyha Kína alapkamatot emel, azzal végleg elárasztja majd az országot a „hot money” - arról nem szól a fáma, hogyha hagyná a kínai kormány a jüant felértékelődni, akkor ez nem történne meg, lenne viszont helyette export visszaesés, növekvő munkabérek… egyszóval csökkenő globális versenyképesség:)
Meglepő őszinteséggel - az amerikai jelentési szezonon edződött befektetőknek különösen -beszél Mr. Cheng a kínai részvény és ingatlanpiacon kialakult lufiról és arról, hogy ezt milyen körültekintően kell kezelni. Ők ugyanis nem akarják ugyanazt a hibát elkövetni, mint anno Greenspan-ék, akik csak a retail árakat tekintették referenciának és eközben kialakult egy ingatlanpiaci lufi.
Továbbá óva int mindenkit attól, hogy túlbecsülje Kína globális kilábalásban játszott szerepét, oka is van erre, hiszen az óriás országban 20 millió ember lett munkanélküli a krízis folytán, illetve a továbbra sem csökkenő exportfüggőség is ezt mondatja vele.
A kormány éppen ezért paradigmaváltásra készül, hiszen megpróbálja kézi vezérléssel fogyasztásra állítani a kínai emberek megtakarításra programozott agytekervényeit… majd meglátjuk milyen sikerrel:)
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy mindezt úgy próbálják meg elérni, hogy közben a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, mivel a növekvő fogyasztásból kiemelkedhet egy öntudatosabb középosztály, akinek már nem remeg meg a térde egy nagyobb méretű Mao freskó láttán sem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése