Hogy is van ez ?

Bevallom, nézegetem a piacokat....

Két dolgot látok, az első, hogy minden, leaglábbis szinte minden fontos papír, kitörés előtt áll, de annyira egyszerre értek csúcsra, hogy az már szinte fáj. Egyébként valahol még örülhetnék is neki, hogy mennyire jól néz ki minden, mert bármire is nézek rá, szinte mindenhol gyermeki vigyor ül az arcomra, szorongatom a kis matchboxomat, amire ösztönös nyálcsorgás indul be ... nem, ez nem, de valahogy minden szép, mint mikor azzal a bizonyos kis autóval a kezemben láttam a világot annak idején.

Azóta pár év azért eltelt ... De maradjunk a picoknál. Abban biztos vagyok, hogy ha kell, longolni fogunk, csak azok a sötét felhők zavarnak a távolban (második), amelykre kényszeresen is ránéz néha az ember, aztán elfodul, majd csak zavarja a tény, hogy a perifériája szélén még mindig ott van. Ettől nehéz eltekinteni ... Nameg attól is, hogy ha belegondolunk, nehéz elhinni, hogy egy behalt rendszerből semmi rossz ne maradjon vissza, és minden a régi szerint haladjon tovább, mindössze csak annyit változtatván a dolgokon, hogy lekommunikálták : ne féljél, soha nem lehet baj, mert ha pénz kell, majd nyomtatunk, ha szép szavak kellenek, hát azt is megkapod, és még sorolhatnám ... meglátjuk mi lesz, mert a szavak mögött szinte üvölt a mondandója mindezeknek, mégpedig :a shownak folytatódni kell ...